Előszó

A facebook üzenőfalam hemzseg a "megmondós" cikkek megosztásaitól. Pár soros kis nüanszok ezek, egy A/4-es oldalt se töltenének meg, mégis kattintásra csábítanak:"A pasiknak csak buta nő kell?" " A gyáva férfi" , harsogják a címek, a "tovább" után pedig olvashatjuk,ahogy egy kiábrándult bártündér szarkasztikus humorral ontja az amúgy elcsépelt közhelyeket. Persze a reakciók nem maradnak el,megszólal a másik oldal is a komment szekcióban, néhol pedig hasonló cikkek formájában: " A mai nő felszínes,nincsenek értékei" "Kurvulni tudnak,meg nyavalyogni,dolgozni nem".

Minden pasi egy gerinctelen féreg.

Minden nő kurva.

Nagyképű strici/ribanc, aki megpróbálja visszaállítani neme becsületét egy komment formájában.

Mégis hány közhely fér még el az interneten? Miért harapnak rá nők százai,ezrei ezekre a pár soros írásokra, teszik közzé őket a saját oldalukon?

Mert be kell látnunk,hogy valami megváltozott. Tehetünk úgy,mintha nem így lenne,mi magunk elzárkózhatunk a közösségi oldalak és az okostelefonos applikációk használatától, mások azonban nem fognak. Fel vagyunk-e, fel voltunk-e készülve arra,mennyire átszabja a már létező emberi kapcsolatainkat, s mennyire befolyásolja a meg sem születettek létrejöttét? 

Nehezebb ismerkedni,mint bármikor, pedig mennyivel nagyobb a választék, mennyivel több platformon ismerhetjük meg egymást,tarthajuk a kapcsolatot! 

Pont ez tett minket igazi "fogyasztóvá", az applikáció, ami egy darab húsként kezel mindenkit,mert egyetlen pillantás alatt ítélkezhetünk . Fogalmunk sincs ki ő, pár kép és jó esetben(!!!) néhány szó alapján döntünk. Hogy a való életben is így van? Igaz, de ott legalább van lehetőség kiküszöbölni a csorbát.

Valljuk be, nagyon kényelmes és kellemes így,és a csalódás sem akkora,ha visszautasítanak.

Ha nem ír ránk, nem válaszol az egyik, majd írunk a másiknak. Több vasat tarthatunk a tűzben valós találkozás nélkül is akár, hülyíthetünk édes szavakkal egy egész háremet minimális energiabefektetéssel-nem kell felhívni vagy sms-t írni,van akinek elég egy "átjössz?" üzenet is ahhoz,  hogy hogy lerepüljön az alsónemű...

S aki azt hiszi,hogy csak a férfiak csinálnak ilyet,nagyot téved.

Csodálkozunk,hogy olyan kevés a valódi kapcsolat?

Miben lenne más ez a blog,mint a feljebb említett írások bármekyike? Könnyen lehet,hogy semmivel, hisz nem sokban különbözöm a cikkek íróitól: csak arra vágytam,hogy szeressenek és elfogadjanak.

A pár hónapos periódusban, amit most betűkbe foglalok, nem azt a pasit kerestem,aki majd eltart, aki Gucci táskát vesz nekem és egzotikus szigetekre visz nyaralni. Nem volt szempont az sem,hogy úgy

öltözködjön mint egy katalógusfiú,hogy olyan teste legyen, mint egy Calvin Klein modellnek. 

Azt szerettem volna, ha vonzódom hozzá,tetszik a nyaka illata , ha okos és szívesen néz velem
művészfilmeket, tudunk ugyanolyan egyszerűen társalogni szépirodalomról mint bugyuta rajzfilmekről, aki megnevetett, akiről gondoskodhatok és ő is gondoskodik, aki a lelki sérüléseimmel és a hisztijeimmel együtt elfogad, és cserébe megnyílik nekem,hogy én is elfogadhassam.

Nem tűnik nehéznek? Az volt. 4 hónap,22 randi vezetett el ahhoz, akire mindig vágytam. Nem bánom egyetlen percét sem.

Hogy miért választottam épp ezt a módját az ismerkedésnek?

Nem járok az "éjszakába", nem egy vodkamartinit szopogatva terveztem megtalálni életem párját egy romkocsmában, vagy full betépve egy fesztiválon, nem mennék haza vele az első találkozáskor, nem akarok olyan lányokkal versenyezni,akik mindenüket azonnal odadobják. Megölné a bennem élő maradèk ,szikrányi romantikát is.

Mennyivel romantikusabb egy jobbra-balra húzogatós applikáció,kérdezhetitek, jogosan. Abban reménykedtem,jó emberismerő vagyok- a társkereső periódusom alatt ez többször megdőlt- és ki tudom szűrni a társalgások során azokat, akiket valamilyen szempontból reménytelennek találtam. Értek pofonok még így is,nem mondom, de minden tapasztalat hozzámtett, és józan ítélőképességem (maradéka) így is sokszor mentett meg.

Ez a blog nem közhelyekre épül.Valós történetek, valós emberek lenyomatai. Nem ítélkezem, nem uszítok, csak megmutatom,mit láttam.
Velem tartotok?