Nem a Tinderrel kezdtem az ismerkedést, hanem egy másik, ha úgy tetszik "hagyományosabb" oldallal, mert régebben jó tapasztalataim voltak onnan, meg ismerős volt már a felület. Úgy gondoltam, mégiscsak más egy rendes,kitöltött adatlap alapján dönteni,nem egy fényképre és három szóra alapozni a szimpátiát.
Szinte az első pasi volt, akinek küldtem egy ilyen jelzést,hogy tetszik nekem- levelet nem szoktam írni, úgy gondolom ha kölcsönös az érdeklődés, úgyis megkeres az illető. Nem volt szívdöglesztően jóképű, nem tűnt hihetetlenül izgalmasnak, de éppen azokat az értékeket említette a bemutatkozásában, amik számomra is fontosak. Szinte azonnal egy hullámhosszon voltunk- a humorunk nagyon-nagyon hasonló volt, és rengeteg közös vonást fedeztem fel magunkban. Itt végre nem kellett napokig lesnem a telefont, írt-e már, mert szinte egész nap összeköttetésben voltunk. Egyetlen gond volt csupán- épp hazaköltözőben volt egy egy éves külföldi munka után, emiatt biztos volt, hogy legalább három hétig nem lesz személyes találka.
Még egy kicsit furcsának is találtam a ragaszkodását- tényleg minden szabad percében nekem írogatott (s nem tűnt fel,hogy azért, mert feltehetőleg nincs élete), videókat és képeket küldött, és mindig írta,hogy alig várja,hogy találkozzunk. Nagyjából két hét után megkérdezte,én merrefelé lakom,mert akkor megpróbál arrafelé nézni albérletet (!!!) ami azért finoman szólva meredeknek tűnt, de egy szó mint száz: én tökéletesen meg voltam győződve róla, hogy ő totál odavan értem. Méghozzá nem is akármennyire.
Nagyon rendes,kedves,szolid fiúnak tűnt, aki tisztelettel bánik a lányokkal, aki megbecsüli a párját. Amikor az előző kapcsolatairól kérdeztem, annyit mondott.hogy mielőtt elutazott benne volt valami bonyolultban, ami elől lényegében oda menekült, de ott rájött hogy mennyivel jobb nélküle, és teljesen túl van rajta. Többet nem szeretett volna beszélni erről.
Na kérem, itt kellett volna hanyatt-homlok elmenekülni-utólag olyan butának éreztem magam, hogy erre magamtól nem jöttem rá, hogy innentől kezdve élből fújtam minden exes sztorira, amit a randipartnereim meséltek (szegénykéim :D)
Eljött végül a találka napja-nagyon erősen éreztem a kémiai kötődést kettőnk között, szinte izzott a levegő,ugyan durvább fizikai kontaktus nem volt köztünk, mégis nagyon fülledt volt a hangulat. Órákig beszélgettünk egymás kezét fogva, de mivel nem akartam nagyon előresietni, több nem történt. Azt mondta, senkivel nem beszélgetett/randizott rajtam kívül, és nagyon szeretné ha ezek után én se tenném, mert úgy érzi kialakulhat közöttünk valami.
A találka után két napig rendesen mentek a dolgok, a megszokott módon egész nap beszéltünk, viccelődtünk,flörtöltünk.
Aztán eltűnt.
Nem tiltott,nem törölt, csak nem írt többé. Vártam 3 napot, felhívtam, nem vette fel. Írtam neki egy üzenetet, hogy akkor részemről ennyi volt, és töröltem.
Fájt? Természetesen. Ezernyi minden cikázott a fejemben, én rontottam el, túl kihívó voltam, vagy túl félénk, elege lett belőlem, Csak és kizárólag erre tudtam gondolni, hogy én baltáztam el, hisz eddig odavolt értem.
Eltelt pár hét, amikor is írt nekem egy hosszú üzenetet.
Sűrű bocsánat kérésekkel,hogy jajj sajnálja, nem ezt érdemeltem volna,én olyan különleges és rendes lány vagyok (Miért teszik hozzá ezt ilyenkor a pasik? Azt hiszik,ettől bárki is jobban érzi magát? Ha különleges lennék, egy üzenet azért belefért volna...), de ugye emlékszem az exére, hát KIDERÍTETTE hogy hazajött és felkereste (A szemét,hogy meri???) , és akkor visszakönyörögte magát (Biztos nem volt más választása...) . Megint megjárta vele, odacuccolt hozzá, aztán két hét múlva megint elhagyta. Megérdemelte, tudja jól, és nem is akar zavarni,de esetleg beszélhetnénk-e még....
Egyetlen kérdésem volt hozzá:mégis ki ez a nő, aki miatt még egy "bocs, de összejöttem az exemmel" üzenetre sem tellett?
A nő kérem egy igazi pszichopata. Ez kell az ilyen gyenge férfiaknak, ez után futnak. A lánynak volt egy 5 éves kapcsolata, amiben állítólag (!) a fiú bántalmazta, és közben néha ennél a srácnál keresett vigaszt, ígért fűt-fát,hogy otthagyja a pasit és vele lesz- aztán amikor eleget élősködött rajta,visszament a "bántalmazóhoz".
Mégis, miért hazudsz magadnak? Hogy nekem, akit alig ismersz, nem vallod be,hogy egy ilyen destruktív dologtól függsz, hogy egyetlen füttyentésre visszamész hozzá, az rendben van. De magaddal miért nem vagy őszinte? Miért kevertél bele? És én még azt hittem, velem van a hiba, és te hagytad,hogy ezt gondoljam.
Sajnállak? Kicsit sem. Aki az áldozatot játssza, ne csodálkozzon ha kihasználják. Ha eldobsz valami használhatót azért ami sose működött, legalább legyél annyira férfi, hogy valld be, hogy a te gyenge jellemed az oka, nem a csúúúúnya gonosz lány,aki kiderítette,hogy hazajöttél.
Nem ő tehet róla. Azért viselkedik így,mert megteheti. Látta nem egyszer,nem kétszer, előadja neked a drámát,és te azonnal magadhoz költözteted, és hagyod, hogy érzelmileg kiszipolyozzon.
Ez az a lány, akit te érdemelsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése