Négyesünk okos,bohém értelmiségi, menő munkával,jó kapcsolatokkal, de a maga 35 évével nevetségesen nem illik ebbe a romkocsmás-füvezős közegbe,aminek a tagja.
Semmi nem áll tőlem távolabb, mint egy felnőtt férfi,aki megragadt valahol a huszas és a harmincas évei között,miközben a biológiai óra tovább ketyegett, de ő remekül eltompította ezeket alkohollal, lightos hangulatmódosítókkal, mindennapos bulizással.
De én nem ítélkeztem-számomra ezek a társalgások,lévén egy másik pasiról volt szó, elsősorban baráti hangvételűek voltak. Hajnalban matcheltünk, mert nem tudtam aludni, ő pedig valamilyen bulikából ment hazafelé. Amikor #3ról meséltem neki, nemhogy visszavonult volna, bíztatott hogy tisztázzam a dolgokat, majd poénokkal szórakoztatott,amíg el nem aludtam. Vicces, éleseszű, bármelyik nő szívesen elfogadná a barátjának. Abban is biztos voltam,hogy mindig vannak körülötte lánykák, akik csak az alkalmat várják, hogy a srác észrevegye őket. Miért is van egyedül?
Egy hétig beszélgettünk. Olvasmányokat ajánlott, vitatkozott,érvelt,kikérte a vélemenyem, de én sose éreztem ezeket "férfi-nő" szituációknak. Baráti,haveri beszélgetések voltak ezek, vagy ahogy ő fogalmazott "ugráltunk a felszínes és mély társalgás között,mindig félúton, de sose mélyült el igazán". Lett néhány állandó,visszatérő poénkodási elem, lassan kezdtem valamiféle távoli barátként tekinteni rá.
Egy pár nappal az első hajnali üzenetek után,amiket Hármaska küldött,teljesen magamba zuhanva ültem otthon. Ekkor javasolta,hogy találkozzunk, menjünk el számomra teljesen ismeretlen, alternatív-punk (?) zenekar koncertjére,előtte igyunk valamit.
Nagyon kellemes benyomást tett, de az este első felében feszélyezett volt a légkör. Valahogy nem találtuk azt az utat egymáshoz,ami virtuálisan olyan könnyen ment, mint levegőt venni. A koncerten kezdett feloldódni a hangulat. Annak ellenére,hogy ő akart elmenni, nem úgy tűnt ,mint aki élvezi az ilyesmit, míg én előre mentem volna pattogni, ő hátul ácsorgott, olyan arckifejezéssel,mint aki inkább csak gondolkodni jár ide,nem szórakozni. Meglepett,hogy a koncert után bemutatott pár barátjának, de velük nem igazán volt közös témám. Nem maradtunk sokáig, úgy döntöttünk, beülünk még kajálni.
Furcsa volt,hogy mindenről tudta,mi meddig van nyitva,melyik kocsmában melyik napokon milyen italakciók vannak, de pontosan úgy nézett ki,mint aki a hét minden napján ezt csinálja, és már halálosan unja, de jobbat meg nem tud.
Úgy gondoltam,miközben a mekiben ültünk a big mac felett,elég oldott a hangulat ahhoz,hogy előző kapcsolatairól kérdezzem.
Nagy szerelem volt az előzővel, de nem tartott sokáig, nem illettek össze. Együtt laktak, vele tervezte az életét,de nagyon eltérő gondolkodásuk volt, hiába akarták, nem működött. Azóta bezárkózott. Nem tudja mit akar. Azt gondolta,ez egy randi, de a koncerten jött rá,nem tudja, mit akar a helyzettől. Mivel én semmi mást nem akartam,mint továbbra is jóban lenni és poénkodni, megnyugtattam, hogy én semmit nem akarok, csak haverkodni.
Mit adhat egy huszonéves lány egy 35 éves pasinak? Még akkor is,ha nem vagyok az a tipikus bulizós, ha nem vagyok az a tipikus 24 éves, hogy lehetnék társa egy felnőttnek,aki tinit játszik? És hogy lehetne egy korabeli a társa? Azok már gyereket akarnak, meg házasságot, nem romkocsmában csücsülni esténként. Persze vannak még, akik megragadtak félúton, de nem olyan sokan. Különben is-ennyi kiégettséget és cinizmust ki tudna a szeretetével meggyógyítani? Én nagyon remélem,hogy előbb-utóbb megtalálja ezt a valakit.
Azóta is jóban vagyunk. De csak jóban. Azt mondtam neki egyszer, hogy akkor is bőven megérte volna ez a korszak, ha csak annyit nyerek,hogy megismertem Őt. Komolyan gondoltam.
